„Ismerős figurák ők, mindennapjaink esetlen alakjai, a nagyhangú
szomszéd, a jókedvű hentes, az idősödő fodrásznő vagy a fitt tornatanár.
Otthonosan mozognak Födő Gábor világában, hiszen kezdettől fogva ők
népesítik be a művész képeit. Az ő sziluettjük jelenik meg a bevásárló
szatyrokon, iskolai padra vésve vagy zuhanyfüggönyre vasalva.
Hétköznapjaink banális hősei ők, akik saját mulandóságuk és
jelentéktelenségük tudatában botorkálnak át egymás életén. Tipizált
karaktereik számára lakályos az uniformizált Árkádiák világa, értékeik
előre gyártottak, életcéljaik távirányítottak. Jelenlétük súlytalan,
gesztusaik felcserélhetőek, az integető ember egyformán teszi a dolgát a
kastélyparkban és az erdei házikó előtt. Ám az erkölcsi ítélkező szerepe
nagyon is távol áll az alkotótól. Födő szeretetteljes rokonszenvvel
rajzolja meg figuráit. Magát sem helyezi föléjük, ahogy minket is bevonz
a tipizált álmok világába. Hagyja, hogy a félhomályban rácsodálkozzunk a
képi idillek szépségére, befeledkezzünk az általuk kínált gyönyörbe.
Engedi, hogy játszótársai legyünk az ámulásban.” /Révész Emese/
